Volt egy város és volt egy lány mint egy álom eltüntek már.
A haja szőke volt s a szeme kék mint a napfényes ég.
Miért kell nekem hogy szeressek ? Színes álmokat miért kergessek ? Kedvesem gondolj rám ha majd nem leszek karodban már.

Erdő mélyén virág nyílik piros fehér zöld.
A hegyek mögött folyók között régi magyar föld.
De haza megyünk mert nem lessz már határ.
Azt a kis erdőt adjátok vissza már !

Nézem a fényeket már búcsút intenek És az éjszaka rám hajol. Nem tudom hogy mit tegyek sírjak vagy nevessek. És a távolban egy harang szól. És ti ott fent csillagok merre vezet utatok? De nekem már senki sem válaszol. A holdat nézem az éj úrát és elküldi hozzám ezüst sugarát.

Hol vagy te már álomarcú lány ? Hová lettél csodás szivárvány?
Most el kell mennem de visszatérek Soha el nem hagylak többé már.
Nevess hogy ha látni akarsz még. A felhő elszáll s kiderül az ég.
A régi dalok újra szólnak átkarollak hogyha szeretsz még.

Álmaimban a vágyak újra élnek. Elmondanám hogy mi az amit érzek. Megmutatnám hogy már nem is félek.
Nem látod hogy ezer sebből vérzek ?
Hey hey hey hey hey nem felejtünk Marosvásárhely.
Hey hey hey hey hey emlékezünk Marosvásárhely.
Szívemben harag s fájdalom. Elfeledni sajnos nem tudom.
Elfáradtam gyenge már karom. Messze tőled vár rám sírhalom.
Álmaimban a hősök újra élnek. Két karommal átölelném őket.
Ősi hazánk elvesztettük véglek. Ellopták a román meg a német.

Gyere velem fogd a kezem szorítsd meg jól.
Remélem kedvesem nem haragszol. Egy esős vasárnap délután.
Igérd meg hogy feljössz majd hozzám. Befűtöm neked kis szobám.

Kérlek hogy mond el hogy hol van az a hely ?
Ahol egy szóért ahol egy csókért a rendőr nem ír fel.
A nap is lement már az áruház bezár.
Egyedül ballagok aludni nem tudok. Senki nem vár rám.
Évek óta arra vártam hogy eljön majd a nap.
Évek óta terád vártam és megláttalak.

Álom jöjj s ölelj át takarj be engem és enyém lessz a világ.
Álom mond el nekem a világot miért csak veled nézhetem ?